A Barátpapagáj, vagy más néven zöld papagáj (Myiopsitta monachus) az egyik legismertebb papagájfaj. Szerzetespapagáj néven is hívják. Dél-Amerikában őshonos, de van néhány az Egyesült Államokban is, akik fogságból megszökve, természetes ösztöneikre hallgatva szaporodni kezdtek. Ez is megmutatja, milyen szívós is ez a madár. Nagy méretű, pálcaalakú fészket épít, mely a fajtán belül teljesen egyedi. Az alcsalád figyelemre méltó papagájai közé tartoznak a lógó papagájok (Loriculus), amelyek fejjel lefelé alszanak, mint a denevérek.

Évtizedek óta Ausztráliában az éjszakai papagáj (Geopsittacus occidentalis) kihaltnak tűnt, amíg egy frissen elhullott példányt nem találtak 1990-ben. Ez a különleges papagájfajta éjszaka táplálkozik, főleg fűmagokat gyűjtöget. Fészke is meglehetősen különleges felépítésű, egy bokrok ágaiból felépített gallyrakás, melyet egy alagútszerű bejáraton keresztül ér el. Ugyanígy szokatlan viselkedésformákat mutat rokona, a földi papagáj (Pezoporus wallicus). Őket Ausztrália déli és Tasmania nyugati részén lehet megtalálni, szintén nagyon alacsony példányszámban maradtak fent. A füvön fut, mint egy fürj, és nagyon gyakran vált irányt, ami egy régen kifejlődött túlélési ösztön maradványa: korábban sajnos kutyákkal vadásztak ezekre a szegény madarakra, ez ellen próbáltak a cikkcakkos mozgásformával védekezni. Magokat és rovarokat eszik, a fészke pedig általában egy bokor alatt található levélbélésű üreg.

A rövid (vagy hosszabb, de hegyes) farokkal rendelkező lóri papagájok alkotják a Loriinae Psittacidae alcsaládot. Összesen 53 faj és 12 nemzetség található Ausztráliában, Új-Guineában és néhány csendes-óceáni szigeten. Közös jellemzőjük a vékony, hullámos csőr és a jellegzetes nyelv, mely a virágok nektárjának kivonására specializálódott. A Micropsittinae alcsalád Harkálypapagáj-formák tagjai is mind a lóri nemzetséghez tartoznak. A gyümölcsökön kívül ők rovarokat és gombákat is esznek.

A Nestorinae alcsalád csak Új-Zélandon található. A kea (Nestor notabilis) alkalmanként még a juhok tetemeiből is eszik, főleg a vesék körüli zsírosabb részeket eszi meg. A kakapó (N. meridionalis) egy gyengébb erdei madár, gyakran kisállatnak tartják. A bagolypapagáj (Strigops habroptilus) szintén csak Új-Zélandon fordul elő. Ez a Strigopinae alcsalád egyetlen tagja, nagyon ritka, állandóan veszélyezteti a kihalás.

Nagy ismeretségnek és népszerűségnek örvend a kakadu-család (Cacatuidae), mely összesen 21 fajt számol Ausztráliából, Új-Guineaból és a közeli szigetekről. Ez a csoport tartalmazza a Magyarországon nimfa papagájként ismert Nymphicus hollandicus-t is. A nimfa papagáj az egyik legnépszerűbb, kedvtelésből tartott madárfaj jelenleg, jól nevelhető, emberbarát, szelíd és játékos, igazi háziállat.